Karl Marx születésének kétszázadik évfordulója nagy port kavart a nemzeteközi és a magyar politikában egyaránt. Juncker a kínaiaktól kapott Marx szobrot avatott a filozófus szülővárosában, a németországi Trierben, ez azonnal kiverte a biztosítékot kormányunkat szorgosan védelmező anti-kommunista újságírói körökben. Május 7-én az Echo Tv Sajtóklub nevű műsorában Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője (Aki amúgy annyira anti-kommunista, hogy a 1986-ban a Népszabadságban cikkezett a magyar ifjúság szovjetbarát nevelésének fontosságáról…), valamint Bayer Zsolt is kifejezték véleményüket az üggyel kapcsolatban. Ne értsen félre senki, nem akarom Marxot magasztalni, viszont az az egyoldalú, kritikus gondolkodást teljesen nélkülöző vélemény, amit ez a két jómadár megfogalmazott, teljesen félrevezető és felháborító. Kettőjük közül mégis Bayer Zsolt nyerte el az abszurd féligazságok és összeesküvés-elméletek terjesztéséért járó főbohóc címet, amivel olyan politikai Einsteinek sorába került (Ha még nincsen közéjük sorolva.), mint Drábik János (Lehet róla írok majd a jövőben.). Egész egyszerűen azt állította, egy 2007-es „Olvasott-e Hitler Marxot?” című cikkére hivatkozva, hogy (az egyébként zsidó) Marx nem csak a kommunizmus, hanem a holokauszt (!!!) áldozatainak haláláért is felelős. Ezt csupán azzal indokolta, hogy Marx antiszemita cikkeket közölt a Neue Rheinische Zeitung-ban. Bayer meg sem próbálta történelmi kontextusba helyezni ezeket az írásokat, teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy XX. század hajnalán az antiszemitizmus sajnos társadalmilag tolerált volt, így az égvilágon senki sem tulajdonított  különösebb jelentőséget az ilyesfajta hangnemnek. Na most az a kérdés, hogy Bayer ezt direkt, vagy a megfelelő képességek hiányában nem vette figyelembe (Nem tudom, hogy melyik a rosszabb…)

 

Ezzel nem Marxot próbálom menteni, hiszen források szerint egy szörnyen gonosz ember volt a mindennapokban, és bizony tömegeket elpusztító ideológiák magvait vetette el. Élete nagy részében barátján, munkatársán, valamint patrónusán, Friedrich Engels-en élősködött, szobalányát teherbe ejtette, majd közös fiukat nevelőszülők kezébe adta, és meggyőződéssel hitte, hogy ő volt a vala élt legbrilliánsabb filozófus.

Akkor mégis mi az, ami miatt ma is annyit emlegetik ezt a szörnyű embert, és miért különösen szükségszerű a XXI. században Marxot olvasni? Hogy megértsük miért fontosabbak ezek a gondolatok, mint valaha,  át kell gondolnunk a sokszor félreértelmezett kommunista ideológiát.

Marx doktori disszertációját Epikuroszból írta, aki a maga korában (Kr.e.341) egy igen különc filozófus volt. Platonista gondolkodók felháborodva vették, amikor Epikurosz megalapította a boldogság „kertjét”, ahol a korabeli értelmiséggel ellentétben nem azt kereste, hogy mitől lesz jó az ember, hanem azt, hogy mitől lesz boldog. A hagyományos értékeket megcáfolva arra  a következtetésre jutott, hogy az embert nem párkapcsolatok, hanem a barátok boldogítják igazán. Úgy gondolta, hogy a barátság az emberi kapcsolatok legtisztább és legnemesebb formája, ezért a barátoknak célszerű kis közösségekben együtt élniük, ahol mindenki valamilyen munkát vállal a csoport fenntartása érdekében. Valaki főz, valaki kertészkedik, valaki pedig szórakoztat. A lényeg, hogy a közösség minden tagja érezze, számít a munkája, és értékes szerepet játszik mások életében, hiszen Epikurosz egyik fő gondolata az volt, hogy a munkában nem az érte járó kompenzáció boldogít, hanem annak tudata, hogy másokon segítünk és a munkánknak értelme van. A boldogság „kertje” akkora siker lett a maga idejében, hogy a mozgalom aranykorában 400.000 ember élt hasonló berendezkedésben a Földközi-tenger körül. E gyors terjeszkedésnek a kereszténység népszerűsödése vetett véget az V. században. Az ötlet viszont nem tűnt el teljesen, hiszen az egyház az Epikuroszi közösségekből alakította ki későbbi monostorait.

Marx ezeket az ötleteket a korabeli problémákra vetítve gondolta újra és ezáltal diagnosztizálta mindenkinél pontosabban a kapitalizmus fő problémáit. Egyik észrevétele az volt, hogy a gyárak hatékonyságának növelésével mindenki egyre specializáltabb munkát kénytelen végezni, ami aztán ahhoz vezet, hogy az emberek nem látják, miért is dolgoznak, és a munka értelmét veszti számukra (Entfremdung), ami boldogtalansághoz és szorongáshoz vezet. Az összképnek ez a hiánya egyre nagyobb probléma a mai társadalomban, és talán nem véletlen az egyre sűrűbben előforduló mentális zavarok diagnózisa. Ez gyakran visszavezethető ahhoz, hogy az emberek értelmetlennek találják munkájukat, és nem is igazán értik, miért is fáradoznak, ami végül kiégéshez vezet.

Marx helyesen látta azt is, hogy a piaci verseny idővel lenyomja majd az árakat és a kapitalizmus sikeresen képes lesz megreformálni önmagát újra és újra, ezáltal egyre kevesebb ember él majd mélyszegénységben. A Világbank adatai szerint ezeknek az embereknek a száma 1990 és 2013 között 1.85 milliárdról 767 millióra csökkent. Ez viszont közel sem jelenti azt, hogy a társadalmi különbségek csökkennének. Marx kiemelte, hogy a kapitalizmus globalizációhoz és szabad tőkeáramláshoz fog vezetni, ami aztán tőkekoncentrációt eredményez néhány monopolista kezében, akik mindennél nagyobb hatalommal bírnak majd, és ez egyre nagyobb különbségekben mutatkozik majd meg. Ma a Facebook és Google együttesen az amerikai reklámpiac közel 2/3-át birtokolják, az Amazon pedig az USA kiskereskedelmének 43%-át tudhatja magáénak. Ezek a vállalatok egyre csak nőnek. Nem véletlen, hogy korunk egyik legnépszerűbb közgazdásza Thomas Piketty, aki a „A tőke a 21. században” című világsikert is írta. Az sem véletlen, hogy az egyik legismertebb mai sztárfilozófus Slavoj Zizek, egy kommunista gondolkodó.

Sokan, köztük azok a diktátorok is, akik marxista alapokra helyezve építették fel elnyomó rendszereiket, és emberek tízmillióinak életét vették el, valamint nyomorították meg, félreértették Marxot. Ötleteire úgy tekintettek, mint egy alternatívára a kapitalizmussal szemben. Ez viszont a marxista eszmék félreértelmezése. Marx ötletei a gazdaság- és társadalomudományban inkább olyanok, mint Darwin evolúcióelmélete a biológiában.  A kapitalizmus csak egy állomás a kommunista berendezkedés felé, amit nem lehet mesterségesen megteremteni, annál inkább meg kell érnie a társadalomnak arra.

Ha Marx jóslatait mindenféle politikai nézetek és torzítások nélkül ítéljük meg, tisztán látszik, hogy mennyire pontosan látta már 150 éve, hogy milyen irányba tart a világ. Abban viszont tévedett, hogy ez az irány milyen reakciókat vált majd ki a társadalomból. Erősödő szocialista mozgalmak mellett a populizmus gyors és hatékony térnyerése is nagy mértékben a globalizáció számlájára írható, amit Marx nem látott előre. Bár az is lehetséges, hogy ez csak a folyamat része…

Marx, ha mást nem is ért el, de hajszálpontos prognózisai mellett megteremtette az egyre jobban szekularizálódó világ vallását, miszerint egyszer mindenki elkerülhetetlenül egy olyan utópisztikus társadalmi berendezkedésben él majd, ahol minden ember igényei szerint lesz kompenzálva, mindenki boldog és egyenlő. Ezért érdemes Marxot észben tartani.